Múzeumpedagógia

A József Attila Általános Iskola Rózsabogár Lovagrendjéről

Az iskolai nevelés alapvető feladata a tapasztalati, szociális kompetencia kialakulásának elősegítése (megfelelő szociális szokások, minták, attitűdök, meggyőződések, készségek, ismeretek elsajátítása). A szociális viselkedés alakulásában a szabálytudat, a szabályismeret is közreműködik. Ehhez a tanulóknak meg kell ismerni és el kell sajátítani a szociális viselkedés alapvető szabályait, hogy megértsék a szabálytudat, a döntési szabadság és felelősség szerepét, jelentőségét.

A pesterzsébeti József Attila Általános Iskolában a 2002/2003-as tanévtől működik egy tantárgyakat összefogó, nevelést segítő személyiségfejlesztő program, a gyerekek körében igen népszerű „Lovag program”.

Azért indítottuk el, mert a közösségi nevelés területén hiányt éreztünk. Minden korban megvoltak a közösségi nevelés színterei, mint az egyleti- a cserkész- úttörő mozgalom. A mi korunkban ez háttérbe szorult, és ez értékválsághoz vezetett. Mindezt nehezíti, hogy egyre kevesebb gyerek érkezik kötelességtudattal, kitartó munkára alkalmasan, motiváltan az iskolába. Az első osztályba érkező gyerekek, életkoruknál fogva még nem rendelkeznek szilárd belső értékrenddel. Számukra a tanuláshoz szükséges akarati tényezők csak külső hatásra és hosszú idő múlva válnak belső fegyelemmé.

Mindezek ismeretében, közösen gondolkodva hoztuk létre a Rózsabogár Lovagrendet. Arra törekszünk, hogy a lovagi erények, melyek mind a mai napig meghatározzák a társadalmi normákat, belső értékrenddé szilárduljanak tanítványainkban. Ez éppúgy takarja az önfegyelmet, az indulatok kordában tartását, mint az azonnali szükségletek kielégítésének várakoztatását, mások segítését, a veszélyes helyzetek elkerülését, a segítségnyújtást és –kérést, az identitás-tudat kialakítását, elmélyítését. Célunk ezzel az, hogy e tulajdonságok birtokában nehezebben befolyásolható fiatalokká váljanak, ne legyenek érzelmileg kiszolgáltatottak, így nehezebben lesznek a későbbiekben áldozatok. A céljainkat tárgyi és szellemi kulturális örökségünk megismertetésével és speciális múzeumpedagógiai ismeretek felhasználásával valósítjuk meg.

Ez a program az általános iskola mind a nyolc osztályára kidolgozott projekt-szerű foglalkozás sorozat, amely egy hosszabb, 10-16 alkalomból álló felkészítő folyamat után, egy-egy múzeumlátogatáskor éri el csúcspontját. A Magyar Nemzeti Múzeum Históriás Történeti Játszóházának foglalkozását adaptáltuk és fejlesztettük tovább a mi iskolánk és az ide járó gyerekek egyéni sajátosságainak figyelembevételével. A résztvevő osztályokban kb. az év egyharmadában heti vagy kéthetenkénti rendszerességgel folynak a foglalkozások. Minden évfolyam más témakör köré rendezett ismereteket dolgoz fel a program során.

Az első osztályosok foglalkozássorozatának címe: „Lovagkorban jártunk”. A beszélgetések során párhuzamot vonunk a lovagkori gyermek és a mai kisiskolás élete között, közben karton- és hullámpapírból elkészítik a gyerekek saját lovagi felszerelésüket, a mellvértet, a pajzsot, rájuk a saját címert is megtervezik a heraldika szabályai szerint, a sisakot, valamint a fegyvereket, a kardot, a lándzsát és a harci baltát. Hajtogatással modellezik a későbbi lovagvárak legősibb építményét, az öregtornyot. Ezek a feladatok elősegítik a belső fegyelem kialakulását, a közben alkalmazott páros munka pedig az együttműködési készséget formálja. A kapcsolódó múzeumlátogatás a Magyar Nemzeti Múzeum 2. termében a lovagkorról szóló tárlat.

A második osztály témája a lovagvár és a lovagi torna, címe pedig: „Zsigmond király kályhásmestere voltam”. Tovább bővítjük ismereteinket a lovagokról. Agyagozással várat építünk: lakótorony, palota, várfal, külsővár, belsővár, várkapu, ahol az agyag közvetlen tapasztalása az érzékszervek fejlesztéséhez is hozzájárul, valamint tovább finomítja a finommotorikát. Az alkotó vagy konstruktív gondolkodás olyan technikai probléma megvalósításán keresztül aktivizálódik, mint a felvonóhíd tervezése. A finommotoros mozgások fejlesztését segíti még a lovagbáb elkészítése. A múzeumlátogatás során Zsigmond király kályhacsempéivel ismerkedünk, ami azért is nagy jelentőségű, mert Európa leggazdagabb leletanyagát őrzi a Budapesti Történeti Múzeum. A múzeumlátogatást követően saját kályhacsempét tervezünk és készítünk.

A harmadikosok a képzelet segítségével újabb magyar király udvarába repülnek vissza. a "Mátyás király udvarában" programcím is sejteni engedi, hogy a reneszánsz lovagi világát dolgozzuk fel, méghozzá úgy, hogy a végén mindenki a saját könyvét készíti el. A könyv lapjai tartalmazzák a Hunyadi család családfáját, levélírást lúdtollal, pecsételést viasszal, mondák ábrázolását, krónikaírást, iniciálé készítését, ólom-üvegablak díszítését. Szintén ennek a programnak a keretében gótikus papírvárat készítünk csoportokban. Ez a blokk a tananyag kiegészítőjévé válik, hiszen a történelmi mondákat ekkor kezdik megismerni a gyerekek az magyar órákon. A történelmi személyiségek emberi tulajdonságainak hangsúlyozásával gyerekközelivé hozzuk példaképeinket. Rávilágítunk arra, hogy az emberi nagyság, a belső tartás, önfegyelem eredménye. A megszerzett ismeretek alkotó alkalmazásával a tudás, a műveltség fontosságát tudatosítjuk Mátyás király személyén keresztül. A Budapesti Történeti Múzeum termeiben a reneszánsz díszítőművészet régészeti leleteit tanulmányozzuk, majd a programsorozatot egy lakomával zárjuk.

A projekt negyedik részében az aktuális magyar nyelvi koncentráción túl napjaink lovagjairól, és a lovageszmény XXI. századi jelenlétéről beszélgetünk, vitatkozunk a gyerekekkel. Például az ellenség, ellenfél elismerésének fontosságáról. Bemutatjuk a cselekvő hazaszeretet példáit, kiemelkedő történelmi személyiségeink tettein keresztül.

A program három részből tevődik össze. Az első részben a törökök világával foglalkozunk. Előbb irodalmi részlet feldolgozásával, az emberi méltóság tiszteletben tartása kerül előtérbe. A könyörületesség és irgalom nem mindennap használt, sajnos magyarázatra szoruló fogalmak. Továbbra is nagyon fontos, hogy ne csak elméleti tudnivalókkal legyenek gazdagabbak tanulóink, hanem valami kézzel fogható eredménye is legyen együttléteinknek, hiszen az előző három évben mindig készítettünk valamit. A török-korhoz, a török motívumok díszítése tartozik. A gondos pontos munka eredményezhet csak tetszetős megvalósítást. Az a színezhető korán lap, amelyet elkészíthetnek, igencsak próbára teszi a monotóniatűrő-képességüket is.

A második rész a kuruc korral, és legnagyobb alakjával, II. Rákóczi Ferenccel ismerteti meg a gyerekeket. A témakört két múzeumi foglalkozással fűszerezve dolgozzuk fel, közösen az osztálytanítókkal. A Magyar Nemzeti Galériában, majd, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi termébe látogatunk el. Rákóczi is lovag volt, az Aranygyapjas lovagrend tagja, így mint példakép is irányt mutat a leendő kislovagoknak. A múzeumi tárgyak segítségével döbbennek rá a gyerekek, hogy mennyi mindent áldozott fel a nagyságos fejedelem a haza oltárán. Az egyik alapvető emberi jog, a szabadság. Olyan eszme, amiért legjobbjaink hatalmas áldozatokra voltak képesek, s most, hogy végre kivívtuk szabadságunkat, kötelességünk tiszteletben tartani, óvni, védeni, mind társadalmi, mind egyéni szinten. A társadalmi együttélés fontos pontja, annak belátása, hogy az én szabadságom addig tart, ahol a másiké kezdődik.

A kapcsolódó manuális foglalkozásokon egyrészt a zászló szentségéről és az együvé tartozás meghatározó élményéről beszélgetünk, a kuruc kori zászló készítése közben. Másrészt, az alkotás, az önkifejezés jótékony hatását tapasztaljuk meg az örömfestészet alatt.

Ennek az évnek azonban a legjobban várt eseménye, a lovaggá avatás ünnepsége, amiért a gyerekek négy évig dolgoztak. Kiállták a fegyelem, a figyelem, a bátorság, és ügyesség, az udvariasság próbáit. Megtanultak letérdelni, fejet hajtani, kezet fogni, és türelmesen, méltósággal várakozni. A Magyar Nemzeti Múzeummal közösen a múzeum Lovagkort bemutató kiállítási termében kerül megrendezésre az avatás. Az Avatás sorrendjét mindig az osztály tanulói határozzák meg, annak függvényében, ki miként teljesítette a próbákat, ki érdemelte ki az első helyet. A legelsőnek felavatott Rózsabogár lovag Dzielszky Benjamin volt.
 

   

Azóta is minden évben újabb lovagokat avatunk. A Rózsabogár Lovagrend tagjainak száma a tavalyi év végére majdnem elérte a kétszázat.

Dr.Danielisz Béla úr a Fővárosi Közgyűlés Városrendészeti Bizottságának elnöke, hallván programunkról, mint a Máltai Lovagrend tagja, felajánlotta 2008-ban, hogy jelenlétével, és aktív közreműködésével emeli ünnepségünk fényét. Tóth Ferenc lovagúrral, és Sikó Ildikó asszonnyal (dámával) abban a tisztességben részesítettek minket, hogy mint a testvér lovagrend tagjai avatták fel, és ettől kezdve, minden évben hasonlóképpen teszik ezt.

A felső tagozaton, az ötödikesekkel első sorban a történelem, a művészettörténet, rajz, természetismeret, és technika tantárgyak, valamint a múzeum találkozási pontjaira építünk. A foglalkozások összefoglaló címe: „Színek és évek”, az őskor, és az ókor egyes birodalmaihoz kapcsolódó színvilágot, és történelmi eseményeket öleli fel. Nem titkolt célunk, hogy a száraz történelmi adatokat színesítsük. Megmutatjuk a tanulóknak, hogy a múzeumok tárgyi anyagát hogyan kapcsolhatják a tanultakhoz, és azt is, hogy az önálló ismeretszerzés miképpen lehetséges a múzeumokban. Néhány színhez rendelt történelmi kor (a teljesség igénye nélkül): A fekete az ősember félelmekkel teli világa. A bronz foglalkozás alcíme: Schlimann segéde voltam, példát mutat arra, hogy kitartással az álmok teljesíthetők. A fekete és vörös, a görög vázákat idézik meg, a Szépművészeti Múzeum kiállításán. A bíbor szín, a császárkori Rómát varázsolja elénk, ahol a gladiátorok mindennapjait, az agresszió megélésének, és levezetésének lehetőségeit vizsgáljuk. A fehér Aquincumi romok között a konkrét tárgyi ismeretanyagokon kívül, arról is szó kerül, hogy az emlékeket őrizni kell, mert utódainknak is látniuk kell azokat, nekik is fontos lesz, hogy honnan jöttek. Az arany szín a magyar eredetmondákkal kapcsolatban a közösséghez tartozás normatív szerepéről is beszél, nem csak az identitás tudatról.

Hatodik osztályban folytatjuk, az ötödikben elkezdett hagyományokat, és a történelem, művészettörténet, természetismeret, zene, „Magyar középkor”-i hagyományaihoz nyúlunk vissza és tárjuk fel a gyerekekkel közösen.

A ”Hét vezér, hét törzs, hét méltóság” a honfoglaló magyarság társadalmi berendezkedését veszi górcső alá.

„Tűzzel, vassal, hogyha kell!” – az István a király rockopera feldolgozásakor, a törvények fontosságáról, az azokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlenségéről, és a közösségre gyakorolt hatásáról beszélgetünk.

Európa legszentebb uralkodóházának, az Árpádháznak kiemelkedő személyiségei, példaképül szolgálhatnak bárkinek. Az ő ténykedésük bizonyíték arra, hogy a család, és a társadalmi környezet, meghatározó szerepet tölt be az egyén életében. A foglalkozás, a Bazilikába történő látogatást készíti elő.

A másság elfogadására a legjobb út, ha megismerjük a tőlünk idegen kultúrákat, világnézeteket. Ezért foglalkozunk a katolikusok egy speciális csoportjával, a kolostorokban élő szerzetesekkel. Szerepükről kicsit többet kell beszélnünk, mert fel kell oldanunk a gyerekek szerzett ellenérzéseit e témában. A szerzetesek egyik fontos munkája a betegápolás, mely nem csekély gyógynövény ismeretet is feltételez. Mi is megismerkedünk a gyakorlatban is néhány gyógynövénnyel, és azok használatával. Tudatosítjuk a gyerekekben azt, hogy nem kell mindig gyógyszerhez nyúlni betegség idején.

Az iszlám távoli hite, a gyerekek számára a híradók borzalmain keresztül tükröződik, képeződik le. A terroristák fanatikussága azonban, nem jellemző az egész iszlám világra. Szokásaikat, vallási gyakorlataikat, ha bemutatjuk, hidat verhetünk a kultúrák közé. Megtanítjuk tisztelni a másik ember kultúráját, hitét.

Debrecen a Kálvinista Róma, meghatározó szerepet töltött, és tölt be, a magyar kulturális életben. A tanulás fontosságát, a tudás megbecsülését hirdeti évszázadok óta. Történetében jól nyomon követhető, hogy a közösségi szabályozók hogyan hatottak az egyén önszabályozó rendszerére. A bibliás város megismeréséhez, könyvkötési alapismeretek társulnak.

Foglalkozunk az erdélyi késő reneszánsszal, mert ha szép tárgyakkal vesszük körül magunkat, szebbé válik az életünk is. A harmonikus, szép környezet pedig segít abban, hogy belső békénket is megtalálhassuk. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában, szebbnél-szebb ötvös remekeket láthatunk, s mire végigjárjuk a kiállítást, képzett ötvös legényként távozhatunk onnan, névre szóló vándor levéllel, és egy remekbe készült csokor násfával.

A hetedik osztályosok programjának címe: „Tájékozódás földrajzi környezetben”, a térképek készítése és használata témát járja körül. Természetesen az idő is felvet bizonyos földrajzi problémákat, hiszen nehéz elképzelni egy mai diáknak olyan kort, amelyben még nem álltak rendelkezésre a ma mindennap használt navigációs eszközök. Egyáltalán miről érdemes térképet készíteni, és hogyan kell ezt megtenni? A Hadtörténeti Intézet Térképtárában a katonai térképekkel, míg a Honvédség Katonai Térképészeti Intézetének Múzeumában a térképészet tárgyi emlékeivel ismerkednek meg.

Nemcsak helymeghatározásra alkalmas térképek vannak. A tanulást segítő egyik módszer, a gondolatok térképe. Ennek elkészítése a gondolatok rendszerezését, a lényeg kiemelését könnyíti meg. Készítésének elsajátítása új tanulási metódus birtokába juttat.

A konkrét haszna a térképeknek egy kirándulás megtervezésekor realizálódik. Egyben világossá teszi azt is, hogy milyen aprólékos feladat egy ilyen program megszervezése. Azért,hogy ne dolgozzanak hiába, a kirándulást maguknak és vállalkozó szüleiknek megtartják a diákok.

A nyolcadikosokTájékozódás társadalmi környezetben” című foglalkozás-sorozata az információszerzés lehetőségeit tárja fel. A könyvtárakban, (Országos Széchényi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár) levéltárakban (Magyar Országos Levéltár)és múzeum gyűjteményi osztályokon (Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány és Kőzettára, Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára) fellelhető tudásanyagokban segít eligazodni azzal, hogy megismerteti a gyerekeket ezekkel az intézményekkel, hogy amikor már egyedül kell megszereznie a tudást, ne félve, idegenként menjen be az intézményekbe, hanem ismerősként, szorongás nélkül.

Záró foglalkozásunk, az „Egy téma – számtalan megoldás” a rendszerező és az asszociatív témafeldolgozás lehetőségeit veszi számba, felvillantva a gondolat szabadságát és végtelenségét.

A mi programunk, iskolánk másik nagy tevékenységi területéhez a Biztonságos Iskola Mozgalom céljaihoz több ponton is csatlakozik. Az emberi méltóság tiszteletben tartása, a helyes értékrend kialakítása, a kötelességtudat fejlesztése, a közösség rendjéhez való igazodás, a hagyományápolás és –teremtés, mind-mind erősíti az identitás tudatot. Erre pedig a mai gyökérvesztett világban igen nagy szükség van. Fontos, hogy iskolai intézményi keretben, szakmai tudással rendelkező pedagógus irányításával, az egész iskolára kiterjedő pozitív értékrendet közvetítsünk. A múzeumpedagógia és a játszóházak szolgáltak mintául a játékos keret megteremtéséhez, ennek természetes velejárója a sikerélmény biztosítása, az állandó pozitív visszajelzés. A tárgykészítésekkel pedig a kézzel fogható eredmény létrehozása, az alkotáson keresztül a személyiség kiteljesítése a cél. Közben társadalmi beilleszkedési normákat is elsajátítanak, közösségi élményben részesülnek, és egymás segítését is megtanulják

A lovagi eszmény mind a mai napig élő, követendő minta, s ha nem is páncélokban és karddal, de szükség van a XXI. században is lovagokra, akik kiállnak az alapvető emberi normák, értékek, szabályok mellett, és vigyáznak rá, hogy unokáink is lakható, éltető, Földet örököljenek, természeti és társadalmi értelemben is.

OSense O-Sense